Drága Jó Nagymamám, ott fenn, az égi konyhádban, tudom, hogy Te vezérled a kezem, amikor minden évben kétszer-háromszor nekikezdek a baracklekvárnak, és egyre többször el is találom azt az ízt, amit ott a régi, budakeszi házatok konyhájában, a kétszersülthöz kaptam Tőled kicsi koromban....

A barackot sajnos nem a szedd magad akcióban szedjük, de a kispesti piacon nagyon megbízható, jó árusoktól szoktam beszerezni, ennyi év után már az illatából tudom, hogy melyikből lesz a legfinomabb lekvár. Nem kell, hogy túlérett legyen, de semmiképp ne legyen már zöld és kemény.

A kimagozás a legmacerásabb része, ha az kész, beleteszem az edénybe, majd a botmixerrel összetöröm. Ehhez is a Dr. Oetker 3:1 Dzsemfix Szupert használom - 1250 gr gyümölcs, 350 gr cukor, 1 zacskó diplomás. Én 8- 10 kg alatt el sem kezdem.

A cukrot ésa dzsemfixet hozzákeverem a gyümölcshöz és türelmesen főzöm, bugyogva kell forrnia legalább három percig, de kevergetni kell, hogy ne égjen oda!

Ha kész, tiszta üvegekbe töltöm, rázárom a tetejét és fejenállva hagyom kihűlni.

Változat 2013 nyarán: 2,5 kg barack, 70 dkg cukor, 2 zacskó dzsemfix szuper - és két evőkanál rumaroma, 5 dkg vaníliás cukor és két evőkanál vaníliaaroma - az eredmény: fenséges, rumos-vaníliás baracklekvár. Kár, hogy csak négy üveg lett.... :-)